:: ELSŐ KÉZBŐL
Mesterek egymás közt (1.)

Ebben a számban indított rovatunkban a lakberendezőknek és a nemrégiben pályát kezdett fiatal szakembereknek szeretnénk tanácsot adni, illetve szakmai párbeszédet (akár vitát) kezdeményezni, egyszersmint felhívni a laikusok figyelmét a melegburkolás buktatóira. Talán a sorokat olvasva rájönnek, hogy több ez annál, hogy "oda kenek egy kicsit és belenyomom a parkettát..." Több évtizede a szakmában dolgozó tapasztalt szakemberek írják majd le tapasztalataikat, melyeket véleményem szerint érdemes elolvasni és megfontolni. (a szerk.)

"Teljesen egyértelmű" - vagy mégse?

Parkettázó Barátaim, szeretnék hozzátok fordulni és tapasztalataimat, illetve az általam lekezelt reklamációkat megosztani veletek, amelyek remélem a napi munkáitoknál segítségetekre lehetnek. Nagyon sok szakmabeli emberrel találkozom nap mint nap, biztos hogy 3 percnyi beszélgetés után felmerül valami probléma hogy "képzeld, itt és itt így meg úgy jártam."

Szeretnék egy sorozatot és egy vitafórumot létrehozni, és ehhez kérném a Ti segítségeteket is, ha bármilyen észre-vételetek, hasonló esetek, megoldások, trükkök már megfordultak a praxisotokban, osszátok meg velem, illetve szakmai társaitokkal, hogy együtt vigyük előrébb a parkettázó szakmát és a szakemberek becsületét. Először egy kis szakmával kezdeném és utána egy ehhez kapcsolódó felmerülő problémás esettel és ennek lekezelésével, kijavításával zárnám.

Mindezt szeretném nem szárazon, tudálékosan leírni ezért előre is elkérést kérek, ha nem mindig leszek "szalonképes" és "Grétsy tanár úr jellegű", hiszen mi nem a körítésre, a híres marketingre vagyunk kíváncsiak, nekünk a belbecs a lényeg.

Csak a jó alapoktól érdemes elindulni.

Talán nem mondok új dolgot: a jó munka alapja a felkészült, tapasztalt és tanult mesterember, a jó alapfelület, a minőségi anyagok és segédanyagok.

Tapasztalatból mondom, hiába van meg ezekből majdnem mindegyik tényező, ha bármelyik hiányzik, nem tudunk jó és nyugodt szívvel átadható munkát elvégezni. Ekkor előbb vagy utóbb reklamációval fogunk találkozni. Az első részben az alapfelülettel szeretnék foglalkozni, ugyanis már itt szinte a munka legvége is eldőlhet pozitív és negatív irányban.

Próbálom pontokba szedni az előkészületeket.

1. Első lépésnek a hordozó aljzatra vagyunk kíváncsiak, és arra, hogy milyen burkolatot kell elkészíteni, hiszen ezek alapján tudjuk a segédanyagokat kiválasztani.

(Az ügyféltől kapott információ alapján a munkát már most kezdhetjük, hiszen az aljzat már biztos jó, van vagy 3-4 hetes. No, ebben az állapotában a beton biztos sok mindenre alkalmas, de burkolásra általában teljesen alkalmatlan.) A munka kezdését csakis helyszíni szemle és mérések után kezdjük meg, ameddig nem győződtünk meg saját szemünkkel és a mérőműszerek adataival, ne kezdjünk a munkálatokhoz.

A későbbiekben fontos lehet: ezeket mindig írjuk le, és ha lehetséges, írassuk alá a mérési jegyzőkönyvet a munka megrendelőjével, vagy megbízottjával! Egy későbbi jogvita esetén, amit persze senkinek nem kívánok, egy ilyen jegyzőkönyv perdöntő lehet. Szemlénk alapján sokféle alapfelülettel találkozhatunk, Magyarországon a leggyakrabban előforduló alapfelület a helyszínen készített beton (.sajnos!), éppen ezért ezentúl erre hegyezem ki a témát.

A jól elkészített és előkészített beton nagyon is alkalmas a jó burkolat elkészítéséhez. DE: nagyon komoly gond és probléma, hogy sokszor ilyenkor az okos "Kőmíves Kelemen" vagy aminek kiadja magát, lekeni valami "szürke színű padlopon-félével" hogy úgy tűnjön, mintha kész lenne az aljzatkiegyenlítés (meggyőződésem: a megrendelő megtévesztése és átverése miatt!).

Az aljzat-reklamációknak túlnyomó része innen származik, ugyanis ezekkel a "csoda anyagokkal" leöntött felületben azért van annyi műanyag, hogy a beton száradását késleltesse, illetve befolyásolhassa! Ha tehát nem tudunk meggyőződni teljes biztonsággal a leöntött anyag fajtájáról, gyártójáról, az elkészítés módjáról - a reklamáció elkerülése érdekében inkább távolítsuk el a felületről. Nekünk az a legmegfelelőbb, ha a komplett rendszert az alapoktól mi készítjük el és így a hiba lehetőségét a lehető legkisebbre csökkentjük.

1.1. A legfontosabb tényező az aljzat nedvessége.

Ezt sokféleképpen meg lehet vizsgálni, a régi öreg szakik mérőműszerek hiányában, pl. nejlont tettek a felületre, és ha másnapra alápárásodott, akkor biztos, hogy még volt benne nedvesség. A másik gyakori praktika a ceruza: ha elmosódik a csík, akkor is biztosak lehetünk benne: még nem alkalmas a beton a burkolásra. Ezek a megoldások is többet érnek a semminél, de a pontos és elfogadott mérés a karbidampullás CM mérőkészülék, ami most már eléggé sok (burkolatokkal foglalkozó) kereskedésben megvásárolható és kölcsönözhető. Amikor meggyőződtünk a beton nedvességtartalmának értékéről, ne felejtsük el az adatot jegyzőkönyvezni!

Ez ragasztott parketta, parafa és linóleum burkolatoknál max. 2% lehet. (A Németországban hatályos rendelkezések illetve szabályzások: DIN szerint 1,7-1,8 % CM!) Sajnos nálunk a mai napig semmilyen magyar szabvány nem létezik, amelyik pontosan kimondja ezt az értéket és mérési eljárást.

1.2. Ezután következhet a beton keménységének megvizsgálása, erre is több egyszerű eljárás van:

pl. csavarhúzóval megkarcolni a beton felületét és kalapáccsal 450-os szögben több helyen megütögetni. Amennyiben a karcpróbánál és az ütéspróbánál nem repedezik ki a beton, biztosak lehetünk benne, hogy kemény és hordképes.

1.3. Minden beton porzik.

Ezt alapozással tudjuk orvosolni. A beton felső részét mindig, minden esetben alaposan meg kell csiszolni, kaparni, spaklizni, így ezt az általában puha, képlékeny, sok esetben megégett felületet el tudjuk távolítani. Erre alkalmasak az egytárcsás gépek, mondjuk egy erős csiszolóvászonnal 16-24-es szemcseméretben.

A felső 1-2 mm eltávolítása után jó esetben kemény és nem porzó felületet fogunk kapni. Ezt kell felsöpörni, feltakarítani, felporszívózni és EKKOR kezdhető az alapozás. (Sajnos nagyon sok esetben a porszívózás megfelelő gép, áram, vagy gondosság hiánya miatt elmarad, pedig a dolgozó egészsége és a felület portalanítása szempontjából is ez a legkedvezőbb megoldás. A felület portalansága szempontjából elenyésző mennyiség is, ha a tüdőben lerakódik, egy rákbetegséghez bőven elég! A szerk.)

1.4. Alapozásnál mindig fontos a megfelelő alapozó kiválasztása.

Tudom, nagyon elterjedt nálunk a szakmában a ragasztó összekeverése vízzel. Ezt nem tartom igazán jó megoldásnak, hiszen a vegyi anyaggyártók ezt a műveletet elvégzik és a megfelelő alapfelületekhez az oda való legalkalmasabb alapozót ajánlják. Nem mindegy, hogy aljzatkiegyenlítést vagy ragasztást végzünk az alapozás után. Mindig a megfelelő alapozót használjuk.

Az aljzat egyenetlenségét aljzatkiegyenlítővel tudjuk korrigálni.

Itt a gyártók egészen komoly szerepet töltenek be, hiszen napi több száz tonnát dolgozunk be a munkáink során. A megfelelő aljzatkiegyenlítő választásában elsősorban a lerakandó burkolat szab határt, hiszen teljesen más jellegű anyagot kell használnunk az úsztatott és ragasztott burkolat alá.

Míg az úsztatott burkolat, vagyis a szalagparketta, vagy laminált padló az "igénytelenebb, egyszerűbb" aljzatkiegyenlítővel is megelégszik, addig egy ragasztott faparketta (mondjuk 700 mm hosszban és 70 mmes szélességben, 22 mm-es vastagságban) sokkal erősebb, nagyobb szakítószilárdságú anyagot igényel.

A ragasztott parkettánál a felület kiegyenlítőnek minimum 3 mm vastagnak kell lenni, hogy elérje a megfelelő szilárságot és a parketta ragasztásánál fellépő feszültséget önmagában el tudja vezetni, illetve elérjük a nedvszívóságot. Nagyon sok reklamáció van azért, mert egy "butább" aljzatkiegyenlítőt alkalmazunk és az nem képes a folyamatosan keletkező feszültség lekezelésére. Anyagában elválik, hiszen a parketták, parketta ragasztók szinte minden esetben erősebbek ezeknél az anyagoknál.

A megengedett relatív páratartalom változása is elegendő lehet a gond létrejöttéhez, nem fontos, hogy "álljon a parkettán a víz". (Ha sajnáljuk a megrendelő pénzét, és olcsóbb anyagot választunk, könnyen a mi hátunkon csattanhat az ostor. a szerk.)

Ahhoz hogy a lerakott parkettánkon ne legyen alakváltozás, eldeformálódás, a helyiségben folyamatosan biztosítani kell az 50-60%-os relatív páratartalmat és a 20-23°C-ot. Ha bármelyik adat lejjebb, illetve feljebb megy, a lerakott parkettánk megsínyli azt és jön a nagyon nem kívánt reklamáció.

A megfelelő aljzatkiegyenlítő kiválasztása után következhet maga a "padloponozás" - nagyon nem szerencsés egy régi anyag nevét használni erre a munkafolyamatra, hiszen napjainkban a szakma több tíz gyártó által forgalmazott anyagot használ. Gyűjtőnevük használata szerencsésebb: aljzatkiegyenlítő, szintezőmassza stb., hiszen mi nem "padloponozunk", hanem öntünk, simítunk, glettelünk, szintezünk, vagyis a betonon lévő hibákat hozzuk úgy rendbe, hogy a parkettát garanciával le tudjuk fektetni, rakni, ragasztani.

(Folytatjuk!)

Gáspár Gábor
Stáb Bt.