:: PÁRÁTLAN LAKÁSOK, PÁRATLAN PROBLÉMÁK
Mesterkurzus

A nem megfelelő páratartalom a lakásban nemcsak egészségünkre káros, de a faburkolatokra is. A következő cikkben ezekre az összefüggésekre világítunk rá. Mennyi a megfelelő páratartalom?

Ha nem a baktériumok, avagy az atkák és a penészgomba, hanem az emberek számára ideális páratartalomról beszélünk, a 40-60% közötti relatív légnedvesség mondható ideálisnak.

A relatív páratartalom azt jelenti, hogy egy adott hőmérsékleten a levegő mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni egy adott hőfokon. Ezért is van jelentősége a hőmérsékletnek, ugyanis minél melegebb a levegő, annál magasabb lehet a víztartalma (gr/m3) is.

Száraz a levegő, mert fűtünk

Talán így pontosabb: száraz a levegő, mert fűtünk és szellőztetünk. Mi is történik ilyenkor?

1. példa: Engedjünk be a szobába egy köbméter hűvös levegőt (ez éppen egy nagyon kicsi szoba...)! A 10 °C hőmérsékletű levegő 10 gr/m3 vízgőzt képes felvenni. Ha a levegő mondjuk éppen 6 gr vízgőzt tartalmaz, akkor a relatív páratartalma 60%. (6gr / 10 gr = 60%) A 22 °C hőmérsékletű levegő viszont már 17 gr/m3 vízgőzt lenne képes felvenni. Ha a példa szerinti levegőt (amely 6 gr/m3 vízgőzt tartalmaz) 22 °C-ra melegítjük fel, akkor ez már csak 35% relatív légnedvességnek felel meg. (6gr / 17 gr = 35%)

A relatív páratartalom a felmelegítés következtében mintegy a felére csökkent. Télen, fagypont alatt a levegő pedig már csak maximum 1-2 gr/m3 vizet tartalmaz, amely a lakótérbe kerülve, párásítás nélkül mindössze 12% légnedvességet eredményezne. A gyakorlatban a pótlólagos nedvességfelvétel folytán (emberek, növények, kisebb párásítók) ez az érték 18-25% alá azért nem szokott süllyedni.

Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy még ez az érték is rendkívül alacsony! A túlzottan száraz levegő következményei:

kellemetlen közérzet, csökkenő oxigénfelvétel és szállítás a véráramba,
meghűléses megbetegedés fokozódó veszélye,
száraz bőr,
porképződés,
bútorok, parketta károsodása, repedések.

Tágul, zsugorodik, reped...

A faanyagok nedvességváltozással kapcsolatos tulajdonságai a parketta burkolatoknál még fokozottabban érvényesülnek. A vastagsághoz képest nagy felületek érintkeznek a környezettel. A készparketták esetében pedig az egyes elemek méretei is megnőttek. Tapasztalható bizonyos ingadozás attól függően, hogy az adott fa milyen körülmények között fejlődött, de némi egyszerűsítéssel és kerekítéssel a fa legjellemzőbb méretváltozási értéke 0,33%.

Ez azt jelenti, hogy 1% fanedvesség-csökkenésre milyen mértékű zsugorodás következik be. 2. példa: Csaphornyos parketta nedvessége 8 %-ról 5%-ra csökken, tehát a várható méretváltozás: 3 × 0,33 = 0,99% Ha az elem szélessége 65 mm, akkor a várható résméret: 0,0099 x 65 = 0,64 mm 3. példa: Készparketta esetében 3 x 0,0033 × 184 = 1,82 mm

Ez elég ijesztő mértékűnek tűnik, de a készparketta háromrétegű felépítése miatt, a középső réteg stabilizáló szerepének köszönhetően a zsugorodás mintegy 70% - kal csökken. Ennek megfelelően, a legkedvezőtlenebb viselkedésű bükk fafaj esetében sem lehet a gyakorlatban 0,5 - 0,6 mm-nél nagyobb réseket mérni elemenként. Abban az esetben, ha pl. egy nehéz bútor miatt az egyes elemek mozgása korlátozott, illetve több elem összeragasztva együtt mozog rés keletkezése nélkül, akkor ezek az értékek összeadódnak.

A várhatóan kritikus helyszínek eseteiben, az utóbbi években egyre jobban terjed az úsztatott lerakási mód helyett a betonhoz ragasztással történő rögzítés. (Padlófűtés esetén ez egyébként is követelmény a jobb hőátadás miatt. Talán innen jött a gyakorlati felismerés, hogy ez a rögzítési mód kedvezőbb a rések keletkezése szempontjából is.) Hangsúlyozandó, hogy rések keletkezése ez esetben sem kerülhető el az extrém klimatikus körülmények között, de a rések előbb említett összeadódása megakadályozható. A ragasztásos lerakási mód viszont lényegesen jobb, egyenletesebb betonfelületet követel, különben az egyébként sem olcsó ragasztóból indokolatlanul nagy lesz a felhasználás.

Többszintes épületek esetén külön fel kell hívni a figyelmet a hangszigetelés megoldására is, mivel értelemszerűen az alátét hablemez nem alkalmazható. Ez a jelenség a lakás tulajdonosa számára kellemetlen, de igen száraz klíma esetén elkerülhetetlen. A nyári hónapokban, a páratartalom megnövekedésével a rések ismét eltűnnek. Ebben az évszakban az egyensúlyi nedvesség-tartalom elérheti a 11 %-ot, de ez az érték a fa rugalmassága folytán még nem okoz károsodást.

Megoldás: a klimatizálás

Sajnálatos módon ez a fogalom gyakran csak a nyári melegben történő hűtést jelenti, esetleg egy mérsékelt visszanedvesítéssel kombinálva. A nedvesség-szabályozás téli jelentőségét már ismerjük, de általános megoldásként csak a kisebb szobai párásítókkal lehet találkozni a piacon. Ezek teljesítménye és szabályozhatósága pedig kérdéses. Ezen túlmenően a bejuttatott nedvesség egyenletes elosztása is lényeges. A lakótéri párásító készülékekből bőséges a kínálat, de teljesítményében és szabályozottságában magas minőségű már kevesebb akad. A fűtéssel elgőzölögtető párásítók energiaigénye viszonylag magas, és a meleg gőz biológiailag sem kedvező. A hideg, nedves felülettel párologtatók teljesítménye pedig általában kicsi. Az ultrahangos berendezések jelenthetik az igazán kedvező megoldást.

Véleményünk az, hogy egészségünk és értékeink megóvása érdekében, építész és épületgépész szakmai körökben sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani ennek a kérdésnek. A korszerű nyomdapapír- és textilipar egyes területei enélkül ma nem is működhetnének. Kínálat pedig a szakvásárokon, szakmai folyó-iratokban és az interneten is ma már bőségesen megtalálható.

Megj.: A közölt adatok szakirodalomból vett, tájékoztató jellegű értékek.

A mesterkurzus rovat cikke a BEFAG Rt. segítségével jött létre.