:: MI HÁROM? ... MI MENNYI?
Sztorizzunk!

Időről időre olyan érdekes és szórakoztató történeteket kívánunk megjelentetni, amelyek normál esetben régi kollégák találkozása során, vagy egy termékbemutató szünetében szoktak elhangozni. Tapasztalatom szerint mindenkinek van több ilyen a tarsolyában. Ne legyenek hát restek megírni nekünk, és mi ígérjük, hogy a legérdekesebbeket (akár névvel, akár név nélkül) megjelentetjük lapunkban. Engedjék meg, hogy egy olyan sztorival nyissam a sort, amelyet évekkel ezelőtt a gyártó cég főtechnikusa mesélt el. (a szerk.)

"Évekkel ezelőtt a Szentpétervári Ermitázs parkettáit a mi lakkunkkal újították fel. Mivel a projekt nemzetközileg kiemelt világhírű intézmény volt, a vállalatvezetőség úgy döntött, hogy kiküld engem a munka ellenőrzése végett. Oroszországba érkezvén találkoztam a tolmáccsal, aki egy igen tagbaszakadt fiatalember volt, és már előre rettenetesen izgult, hogy olyan nagyméltóságú emberrel találkozhat, mint az Ermitázs igazgatója.

Aggodalmai ellenére a találkozó sikeresen zajlott, leszámítva azt a tényt, hogy az alapvetően mérges természetű igazgató köpcös termetével igen mulatságosnak hatott a megszeppent "Nyúl Béla" természetű langaléta tolmács mellett, és engem emiatt folyamatosan a nevetés kerülgetett. Az első terembe érve azonnal szemembe tűnt, milyen vastag "húsos" réteg van a parkettán, ezért az első kérdésem az volt: - Hányszor lakkoztak a felújítás során? - Háromszor! - tolmácsolták a tömör választ, majd továbbsétáltunk.

Ámulva néztem a csodálatosabbnál csodálatosabb intarziás, berakásos parkettákat, amelyek túlnyomó részét még a cári időkben, gépek nélkül, kézi úton készítették, ennek ellenére az idő vasfoga alig fogott rajtuk. Nem hagyott nyugodni azonban a kérdés, hogy a padlón miért tűnik ilyen vastagnak a bevonat, ezért hosszas unszolás után sikerült rávennem a tolmácsot, hogy tegye fel még egyszer a kérdést: - Hány réteg lakkot vittek fel a felújítás során? A tolmács ismét kérdezett... - Megmondtam már, hogy háromszor! - hangzott sziszegő mérges hangon a válasz. Kicsit fagyosabb lett a hangulat, de a gyönyörű látvány feledtette velem a kellemetlenséget.

Egy teljesen kész, frissen kitakarított terembe érve azonban már kibújt belőlem a kisördög. A felület olyan volt, mintha egy üveglapot fektettek volna a földre. "Hát ez nem igaz!" - gondoltam magamban. Nekem, aki a világot bejártam Kínától Ausztráliáig, és sok ezer négyzetméter lelakkozott felületet láttam, csak meg kell tudnom, hogy mitől lett ilyen "húsos" ez a felület. A tolmács természetesen hallani sem akart róla, hogy még egyszer feltegye a kérdést. Hosszas vita és könyörgés árán sikerült mégis rávennem a dologra.

Reszkető térddel, kicsit hebegve tette fel a kérdést: - A Főtechnikus úr azt kérdezi, biztos Ön abban, hogy háromszor lakkozták a parkettát? - Persze hogy biztos! - ordított fel elvörösödő fejjel az igazgató. - Először lelakkoztuk hat rétegben, másodszorra hét réteget hordtunk fel, majd harmadik alkalommal megint hat réteget! Amint az a későbbi beszélgetésen végre kiderült: előre megfontolt szándékkal olyan vastag lakkréteget képeztek a padlón, hogy a későbbi felújítások során már egészen a fáig többé ne legyen lecsiszolva a felület, mindig csak a bevonatot újítsák fel."