:: TANULÓK ÉS TANULSÁGOK
Mókás mester

Üdvözletem az olvasni tudó kollégáknak! Mivel nem írt nekem a kutya se, úgy döntöttem, hogy saját kútfőből untatlak kicsinykét titeket. Most a hozzám jelentkezett tanulókkal kapcsolatos élményeimből mesélek. Előzetesen csak annyit, hogy szerintem a jó inas nem felesel, nem iszik, nem késik és nem létezik!

No, nemcsak bosszúság van velük, néha szórakoztam is! Eddig két igen piás tanulót is kifogtam. Az egyikük délutánra, mire kész lettünk a nagygépes csiszolással, már úgy elázott, hogy felült az egytárcsás gép szárára, mondván: ő már fáradt, úgyhogy hazamegy a bicajjal. Akkor volt csak meglepetés, mikor meghúzta az indító kart! Hát volt ott olyan rodeó, hogy még a Dzsoki Júing is megcsodálta volna!

Alig bírtam kiszabadítani a hosszabbító kábelekből. Egyből az a szobor, az a Leukoplaszt csoport, vagy mi a fene jutott az eszembe! A másik koma, az se volt semmi! Vecsésen bontottunk, éppen a búcsú idején. Elmegy a gyerek kaját hozni délben (márhogy nekem, mert ő inkább csak a folyékony kenyéren élt). Várom, várom, de csak nem gyün. Nagy sokára kinyílik az ajtó és ott áll rettenetesen összetörve, kéken-lilán.

- Hát veled meg mi történt? - kérdezem.
- Képzelje mester, levert a lábamról egy UFÓ!
- Nem mondod! És aztán?
- Aztán elgázolt egy mozdony!
- Nemá! És aztán?
- Megtaposott egy lovashintó!
- Hát ezt nem hiszem! És mi lett a végén?
- A végén? A végén megállították a körhintát, hogy le tudjak szállni!

Öt éve meg vót egy nagyon egyszerű tanulóm, úgy sütött a szeméből a butaság, hogy egy nagy adag tojás rántottát lehetett volna csinálni rajta. Az olyan dinka volt, hogy a bognárfejű szöget fejjel lefelé verte be a deszkába. Sajnáltam szegényt mert amúgy igen szorgalmasan dolgozott. Az előbbi teknológiával megcsinált egy óra alatt öt négyzetmétert is, pedig a kalapács fejét fogta és a szárával ütötte a szeget. A kedvenc törzshelyünkön, a Sarkiróka nevezetű kocsmában szegénybe mindig belekötöttek, mint a fogas-spakli a PU ragasztóba. Mivel én már többet csikóztam életembe, mint a Lázár testvérek együtt véve, meg aztán a derekam se a régi, mindig a tanulókra hagyom a feladatot. De felügyelni kell őket, mert ha az én jó kis éles csikómat kaparintják meg, hamar lekapják a járóréteget a szalagparkettáró'!

Szóval így voltam én a tanulókkal! Néktek nem volt hasonló esetetek? Írjátok meg nékem, ha igen! Csókol titeket:

Bár Gyula képviselő
TMK GMK Bt.